Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (sütiket) használunk. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom
Termékek Menü
0

Testvérféltékenység. Mit tegyünk, hogy kevesebb legyen a civakodás?

Horváthné Krisztina
Testvérféltékenység. Mit tegyünk, hogy kevesebb legyen a civakodás?

 

És, jó tesók? Kérdezik gyakran tőlem. Hát persze, imádják egymást! Csak közben csípik, ütik egymást, és gyakran marakodnak a játékaikon, és van, hogy csak úgy. Közben, a szünetekben imádják egymást!

 

 

A testvérféltékenység, vagy testvérharc szinte elkerülhetetlen, ha van a gyereknek testvére. Előfordulhat, hogy jól kijönnek egymással, vagy éppen a legjobb barátok lesznek, de tényleg nem várható el a gyerekektől, hogy minden pillanatban megértsék egymást, és türelmesek legyenek egymás iránt.

Igen, ez elméletben érthető is, mégis, egy szülőnek szörnyű hallgatni, amikor a gyerekei veszekednek.

 

Mit tehetünk, hogy kevesebb konfliktus alakuljon ki a gyerekek között?

 

Szoros szülő-gyerek viszony.

Nem baj, ha néha az egyik többet kap!

 

Először is fontos elfogadni, hogy valószínű, (már mi is biztosan észrevehettük), a testvérek nem egyforma tulajdonságokkal rendelkeznek. Ha ismerjük őket, tudjuk, hogy mire van szükségük, ahhoz, hogy jól érezzék magukat a családban, feltöltődve legyen a szeretettankjuk, általunk, szülők által. Nem érdemes tehát teljes egyenlőségre törekedni, mert lehet, hogy az egyik gyereket egy közös meghitt anyás program teszi boldoggá, míg a másiknak a babusgatás, odabújás jelenti ugyanezt. A méricskélés, mindig egyenlő bánásmód más területen sem mindig működik jól, hiszen vannak helyzetek, amikor az egyik vagy a másik gyerkőcnek többre, másra van szüksége.

Az mindenkinek fontos viszont, hogy fenntartsuk a szoros gyerek-szülő viszonyt. Ha egy gyerek úgy érzi, hogy lazult szüleivel a kapcsolat, nem kap elég törődést, biztosak lehetünk benne, hogy fel fogja hívni magára a figyelmet, valamilyen nem kívánatos tevékenységgel.

 

Szerepek a családban.

Pozitív vagy negatív megkülönböztetés.

 

Ha gyermekeinket szerepekkel ruházzuk fel, elvárjuk tőlük, hogy e- szerint cselekedjenek, könnyen testvérféltékenység alakulhat ki. Ha a kicsinek, vagy a lányoknak többet szabad, esetleg a nagytól már elvárjuk, hogy felnőttként viselkedjen, vagy a kicsinek folyamatosan a nagyobb tesóhoz kellene felnőnie, szinte biztos, hogy feszültség alakul ki a testvérek között. Lehet, hogy az egyik gyermekünk áldott jó gyerek, míg a másik maga az ördög, mégis próbáljuk megtalálni mindegyikben az egyedi pozitív tulajdonságokat. Fókuszáljunk a jó tulajdonságaira és képességeire, és erősítsük ezeket benne. A mi hozzáállásunk rengeteget számít.

 

Osztozkodás.

 

Ezt bizony jó sokáig tanulják a gyerekek. Az utolsó falatért, a plüsskutyáért, vagy akár anyáért vagy apáért is mehet a küzdelem. Felnőtt fejjel nehéz sokszor megérteni, hogy miért ragaszkodnak a dolgaikhoz ennyire a gyerekek, de számukra ez tényleg szörnyen fontos. Segíthet, ha nem bagatellizáljuk el a dolgot, hanem komolyan vesszük a problémát, a gyerekek érzelmeit. Ha eldurvul a vita, mutassuk meg nekik, hogyan fejezhetik ki finoman az érzelmeiket, és adhatunk ötleteket a megoldásra. Nyilván jó, ha osztozkodnak a gyerekek, de nem baj, ha van néhány saját tulajdonuk is. Hogy ezeket odaadja-e valakinek, azt ő döntheti el.

 

Amikor már elkezdődött a harc!

 

Amíg megtehetjük, ne avatkozzunk bele! Sokszor nem is gondolnánk, de egy kis időt hagyva nekik, ők is meg tudják oldani a kialakult problémát.

Ha viszont már veszélyessé válik a helyzet, bántják egymást, durván beszélnek, vagy egyéb vészhelyzet alakul ki, nyilván azonnal közbe kell lépni. Jó, ha elkülönítjük őket egymástól, és hagyunk egy kis időt nekik. A nagy felindultság hevében úgysem tudnánk józanul ítélkezni mi sem. Később, mindenkire szánjunk időt, és beszéljük át mi volt a probléma, és mi lehetett volna a megoldás.

 

Gyakori, állandósult probléma esetén.

 

Ha úgy látjuk, majdnem mindig ugyanaz a szituáció játszódik le újra és újra, érdemes lehet, egy családi gyűlést összehívni. Ha mindenki tisztán látja a másik érveit, érdekeit könnyebben juthatunk kompromisszumra.

 

A jó viselkedést is vegyük észre!

 

Igen, sokkal jobban feltűnik, ha veszekednek, mint amikor csendben eljátszanak. Pedig érdemes ilyenkor gyorsan megdicsérni őket, és elmondani nekik, hogy mekkora örömöt okoznak neked ezzel!

 

 

Segíthet a bábozás!

 

Egy báb átélhet ugyanolyan helyzeteket, szituációkat, érezhet ugyanúgy dühöt vagy félelmet, mint a gyermek. Egy a gyerekekkel megtörtént szituáció eljátszásakor, a gyermek kívülállóként, vagy szereplőként másképpen látja ugyanazt a helyzetet, így jobban megértheti azt. Segítheti ez a típusú játék, hogy feldolgozza az átélt helyzetet, így hasonló esetben könnyebben megoldásra juthat.

 

Tetszett a bejegyzés?

blog comments powered by Disqus