Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (sütiket) használunk. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom
Termékek Menü
0

Mikor jön a kistesó? Soha!

Mikor jön a kistesó? Soha!

 

Mikor jön a második? Egy idő után az egygyermekes szülők szinte biztosan találkozni fognak ezzel a kérdéssel. Sőt vannak, akik jó tanácsokkal sem bánnak fukarul a témával kapcsolatban. Nem akartok többet? De hiszen ez a legjobb dolog, amit adhatsz a gyereknek!

 

Egyre több családban egy gyermek születik, és nem is terveznek másodikat. Az okok változatosak.

Egyre későbbre tolódik az első gyermek születésének ideje, így könnyű kifutni az időből. Sokan úgy érzik, hogy több gyermek esetében nem tudnának mindent megadni nekik, így maradnak az egynél.

Lássuk be, hogy az ember szabadideje, amit magára fordíthat, a gyermekek számával együtt csökken. Egy mellett még jut idő a gyermekre és saját magukra is. Nem szeretnének még több lemondást és korlátot.

Az anyagi okok is szerepet játszhatnak a döntésnél.

A saját gyermekkori tapasztalatok is nagymértékben befolyásolják, hogy hány gyereket szeretnénk. Ha jó volt nagycsaládban, vagy rossz egykeként, akkor lehet, hogy több gyereket szeretnénk majd, de ugyanígy a negatív testvér élmények is befolyásolják a döntést, akár úgy, hogy egynél megállunk.

 

 

Az egykék önzőek és nem kooperatívak! Vajon tényleg így van?

Igazából nem kimutatható, hogy a testvér nélküli gyermekek bármiben is lemaradnának társaiktól, sőt előfordul, hogy sokkal barátkozóbbak és nyitottabbak. És lássuk be, a testvérek közötti harcról és veszekedésekről azért néha mi többgyermekes szülők is lemondanánk, amellett, hogy jó, hogy itt vannak. Soha nem a gyermekek száma határozza meg, hogy milyen lesz egy gyermek jövője, és hogyan boldogul majd az életben! A legfontosabb a szeretetteljes családi légkör, ha ezt biztosítjuk a számára, máris sokat tettünk a boldogságáért!

 

Egy testvér, ha jó testvér, sokat tud adni a másiknak, ami igaz a felnőttkorra is. Amikor számíthatnak egymásra, és egy élet köti össze őket egy láthatatlan szállal.

Sajnos ez nem mindenkinek adatik meg, és csak irigység és versengés alakul ki, a bizalom nem. Előfordul, hogy teljesen megszűnik a kapcsolat a testvérek között.

 

Hogy szeretnénk-e még egy gyermeket, soha ne külső várakozások és előítéletek alapján döntsük el! Ami a mi családunknak és nekünk jó, azt kell választani. Szeretnénk- e gyermekzsivajtól hangos estéket, egymást imádó és olykor veszekedő manókat magunk körül? Vagy inkább élvezzük ezt az egyet, akinek így nem kell osztozkodni rajtunk, és talán a nyugodt estékre is jobb kilátásaink lesznek? Nehéz döntés, mégis csak mi dönthetjük el!

 

Nekem természetes volt, hogy jöjjön a második, nem tudtam elképzelni, hogy egy gyermekem legyen. Pedig nagyon megviselt az első év, kisfiam rossz alvó volt, és nehezen álltam rá az anyaságra is. Mégis, amikor a kislányom megszületett, akkor éreztem, hogy teljes a család. Igaz, hogy az estéink hangosak, és amíg kicsik, alig jut időnk magunkra, de úgy érzem, kárpótolnak a szeretetükkel mindenért. Ennek ellenére teljesen megértem azokat is, akik megállnak az egynél, hiszen ezzel sem vesznek el semmit a gyermeküktől, és az összes szeretetüket és figyelmüket rá fordíthatják.

 

Tartalomhoz tartozó címkék: anyaság gyereknevelés