Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (sütiket) használunk. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom
Termékek Menü
0

Ciki, ha nem köszön a gyerek?

Horváthné Krisztina
Ciki, ha nem köszön a gyerek?

 

Sok szülőnek okoz fejtörést, hogy hogyan vehetné rá gyermekét a köszönésre. Van olyan gyerek, aki már egész kicsi korától boldogan köszön szinte mindenkinek, vannak azonban, akik leginkább csak zavarba jönnek és elmismásolják a dolgot. Mit tehetünk? Egyáltalán baj ez?

 

 

Bevallom, hogy nálunk is fennáll ez a „probléma”. Fiam nem akar köszönni, csak azokat tüntet ki vele, akiket tényleg kedvel. Kicsi lányom viszont már most majdnem mindig köszön, pedig ezen a téren tényleg semmit sem teszek nála másképp.

Miért van ez így?

Az ok egyszerű. Mert nem vagyunk egyformák! Ha belegondolunk, milyen sok esetben eltérő a gyerekek fejlődési üteme, be kell látni, hogy ezzel sem lesz másképp. Még két évesen nem szobatiszta? 16 hónaposan nem jár? Elmúlt két éves és nem beszél? Igen, mi szülők szeretjük összehasonlítani a gyerekünket másokéval, és majdnem kellemetlenül érezzük magunkat, ha „lemaradtunk” valamiben.

Na de mit szól a Gizi néni, ha nem köszön neki a gyerekem? Hát igen, ezen kell túllendülni, hiszen ki a fontosabb? Na ugye, egyértelmű a válasz. Gizi néni majd túlteszi rajta magát. Azzal viszont, ha megszégyenítjük, megszidjuk előtte gyermekünket, talán évekre elvesszük kedvét a köszönéstől, és az önbizalmának is adunk egy negatív lökést.

 

Vekerdyt idézem. "A kislány nem köszön a hatodikon lakó néninek a liftben. Hát, miért köszönne, azt se tudja ki az, nem szereti az idegeneket. Ő az én unokám, engem szeret, nekem köszön, miért kellene neki köszönnie egy vadidegennek? Ilyenkor finoman, érzelmi töltet nélkül rászólok, hogy köszönj szépen a néninek, Pannikám. De ha elfogadom olyannak amilyen, és megnyitom a látszólag haszontalan kommunikációs csatornákat, úgyis, mint ölelgetés, szeretgetés, hancúrozás, közös játék, tehát a számára fontos dolgokkal foglalkozom, akkor olyan biztonságot adok neki, amiben ő az lehet, aki."

 

A nem köszönés lehetséges okai.

 

Ha gyermeked nehezebben nyílik meg idegenek előtt (introvertált típus), előfordulhat, hogy szégyenlősen szinte mögéd bújik, de legalábbis a cipője orrát nézegeti, miközben mélyen hallgat. Ilyenkor teljesen felesleges és káros is lehet, ha megdorgálod, és folyton figyelmezteted. Esetleg egy meghitt pillanatban elbeszélgethetsz vele, hogy miért köszönünk egymásnak, hogyan köszönjön, és nyilván téged milyen boldoggá tenne vele. De, ez attól még az ő döntése marad, erőszakkal nem szabad rávenni. Türelem, türelem és végül türelem.

 

Lehet, hogy nem tudja, mit köszönjön. Bizonyos kor után ez is okozhat problémát, hiszen sokszor nehéz eldönteni, hogy kinek kell csókolomot, sziát, jó napotot köszönni. Érdemes tehát tisztázni ezt, illetve, ha szükséges egy jelrendszert bevezetni (jelezni neki, hogy sziát köszönhet-e).

 

Hogyan tanítsuk meg neki, hogy köszönjön?

 

  • Először is jó példával. Mi mindig köszönjünk előre jó hangosan.

 

  • Ha visszahúzódó, könnyebb lehet, ha először arra biztatjuk, hogy az általa jól ismert embereknek köszönjön. Ez pozitív élmény lesz a számára, így talán könnyebben megy a folytatás.

 

  • A bábnak megvan az a tulajdonsága, hogy mágnesként vonzza a gyermekek
    figyelmét. Így játékosan gyakorolhatjuk a köszönés különböző formáit, anélkül, hogy
    kényszernek élné meg a gyermek.
    Szervusz, szia, hali, helló, jó napot, csókolom, viszlát és jöhet minden egyéb, amivel
    találkozhat.

 

  • Mutasd be őket egymásnak! Ha bemutatod a gyermekednek az ismerős nénit és fordítva, egy kis baráti csevely után könnyebben megy a köszönés is.

 

  • Ne fenyítsd, ne szégyenítsd meg, mert ezzel csak árthatsz neki!

 

  • Sajnos tuti recept nincs a köszönés megtanítására, ami biztosan szükséges hozzá, sok szeretet és türelem!

 

Tartalomhoz tartozó címkék: Blog gyereknevelés kommunikáció
blog comments powered by Disqus