Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (sütiket) használunk. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom
Termékek Menü

Az elválás mindig könnyes? Bölcsi/ovi beszoktatás

Az elválás mindig könnyes? Bölcsi/ovi beszoktatás

 

Az elválás mindig nehéz, nekünk szülőknek is. Évekig együtt töltöttük szinte minden pillanatunkat a gyermekünkkel, most meg otthagyjuk egy idegen környezetben, idegen emberekkel. Könnyen beszokik? Vajon szeretni fogja az óvó néniket? Lesznek majd barátai? Efféle kérdések járnak az agyunkban.

 

Pedig te mindent megteszel. Az ovi előtt biztosan sokat beszélgettek az óvodáról, bölcsiről, a te emlékeidről, és arról, hogy milyen szuper lesz óvodásnak, bölcsisnek lenni. Ha lehet, párszor be is látogattok, megnézitek a csoportszobát, a játékokat, a kis mosdókat és vécéket. Számos könyvet olvashattok a témában. Pl: Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok; Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában; Finy Petra: Az ovi-ügy. Bartos Erika: Anna és Peti: Irány az óvoda!

Az is lehet, hogy borzasztóan lelkes, már nagyon várja! Ott a rengeteg játék, a szuper udvar, és egész nap csak móka és a kacagás. És mégis. Sírás majdnem tuti, hogy akkor is lesz. Biztos? De miért?

 

 

Lássuk be, furcsa is lenne, ha örömmel válna el attól a személytől, akivel eddig az élete zömét töltötte. Ráadásul új helyen, új embereket kell megszoknia, no meg egy csomó szabályt is be kell tartania. Igen, az oviban, bölcsiben nem csak rá figyelnek, hanem még több tízre, így nem jut rá állandó figyelem.

Van, aki először sír, majd néhány hét után megszokja az új helyzetet. Előfordulhat azonban olyan is, aki először „mit sem sejtve besétál”, és amikor rájön, mire megy ki a játék, elkezdi a reggeli tortúrát. A fiam is így volt. Meglepetésemre első nap simán besétált az oviba, majd 2 hónap múlva pedig jött a sírás. Már reggel azt kérdezte: megyünk ma is oviba? Volt, hogy úgy kellett lefejteni rólam, és bizony nehéz volt megállnom, hogy ne pityeredjek el. Persze próbáltam pozitív maradni, és végül túllendültünk a nehézségeken. Bár az ott alvás még mindig mumus sajnos.

 

Szerintem a legfontosabb, hogy az óvodáról pozitív képet tudjon a szülő sugallni a gyerek felé. Nyilván ehhez nekünk is bíznunk kell az óvodában/bölcsődében és az ott dolgozókban, nevelőkben.

Bízzunk gyermekünkben is! Rá fogunk jönni, hogy nem is olyan elveszett gyerek, lassan megszokja az új rendszert és feltalálja magát. Valamelyik gyereknek kevés idő kell ehhez, de vannak, akiknek több időre van szükségük. Támogassuk őket, de azért legyünk következetesek.

 

 

Ilyenkor, amikor a gyermek új környezetbe kerül, egyedül kell szembenéznie egy helyzettel, nagy jelentőséget kapnak a kedvenc plüssök, alvókák. Egy kis társ, aki felidézi az otthont, a biztonságot, megnyugtatja őt. Egy báb sok mindenre jó, többek között erre is! Nekünk kroki sokat segített az óvodai beszoktatásban. Csak arra kell nagyon vigyázni, hogy otthon ne maradjon!

Fel a fejjel, menni fog! Gondoljunk arra, hogy hamarosan elmúlnak majd a szörnyű reggeli tortúrák, és újra vidáman indulnak a napok.

 

Tartalomhoz tartozó címkék: gyereknevelés ovi_bölcsi