Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (sütiket) használunk. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom
Termékek Menü

Anyastressz, avagy miért is stresszelünk mi anyák.

Horváthné Krisztina
Anyastressz, avagy miért is stresszelünk mi anyák.

 

Mert igenis, „csak otthon lenni” és ellátni a gyerekek és a ház körüli munkákat néha borzalmasan strapás. És van, amikor kiborulunk, talán még kiabálunk is a gyerekkel, és természetesen utána szörnyen érezzük magunkat. Hogyan kezelhetnénk jobban ezeket, a helyzeteket?

Az anyaság csodálatos, fantasztikus dolog. Mégis, vannak időszakok, amikor a határainkat feszegetjük, és nehéz nyugodt mederben tartani egy-egy szituációt. Ezekről, a dolgokról nem mindenki szeret beszélni, hiszen a szuperanya státusz elvesztése lehet a tét.

Bevallom, nekem néha agyamra mennek a gyerekek, és olyankor tényleg nehéz pozitívan és lelkesen viszonyulnom hozzájuk. Sajnos előfordul, hogy kiabálok, vagy nem kívánatos módon szólok hozzájuk, és utána persze önmarcangolásba kezdek. Szerencsére csak ritkán van így, de nekem még ez is soknak tűnik. Hiszen imádom a gyerekeimet, és tényleg mindent megtennék értük.

 

Nyilván vannak nehezebb és könnyebb napok, de azt észrevettem, hogy ha feszültebb vagyok, azt mindig átveszik a gyerekek, így egy ördögi kör alakul ki. Nem akarnak a drágáim direkt idegesíteni, de valahogy ilyenkor mégis rátesznek még egy lapáttal.

 

 

Elsősorban rajtam múlik minden!

Van, hogy ugyanazt a szituációt teljes nyugalommal megoldom, máskor pedig felhúzom magam rajta. Ilyenkor mindig rájövök, hogy bennem, velem van valami gond, amit rendeznem kell. Ha tisztázom, hogy mitől vagyok ilyen negatív és feszült, szinte már azonnal kezd is megoldódni probléma.

 

Mik lehetnek a kiváltó okok? Mitől lehetünk feszültebbek, stresszesebbek?

 

Mindent tökéletesen kézben akarunk tartani!

Legyen minden nap friss étel, csillogjon a lakás, rendben legyen a kert és kivasalva a ruhák! Nem vagyunk háztartási robotok, igenis van, hogy egy-két dologról le kell mondani, hogy másról is szólhasson az életünk, mint a háztartási munkáról. Ettől még nem dől össze a világ, sőt. Ha nem stresszelünk azon, hogy mivel nem végeztünk, mit nem tudtunk megcsinálni, máris nyugodtabbak vagyunk. Nyilván ne egyen meg minket a kosz, de túlzásokba sem kell esni.

 

Nem kérünk segítséget!

Néha nehéz elismerni, hogy egyedül nem megy, vagy túl nehéz. Pedig ha kérünk egy kis segítséget, az sokszor annak is jól esik akitől kérjük. Nyilván nem mindenki olyan szerencsés, hogy a nagyszülők kéznél vannak, de apa is besegíthet akár a házimunkában is. Ha van anyuka akivel összejártok, egy-egy órára vállalhatjátok egymás gyerekeit, így jut egy kis idő magadra is.

 

Nem mondunk nemet!

Igen néha, muszáj nemet is mondani. Gondoljunk néha magunkra, a saját érdekeinkre is. Vannak, akiknek ez gondot jelent, mert úgy érzik, hogy ezzel megbántanak, cserbenhagynak valakit. Pedig higgyük el, nem dől össze a világ!

 

Kimerültek vagyunk.

Szerintem a kialvatlanság mindenkit megvisel. Amikor éjszaka megszámlálhatatlanszor sír fel a gyerek, valahogy a türelem sokkal hamarabb elfogy napközben. Ezekben az időszakokban érdemes minden adandó alkalmat megragadni, hogy pihenjünk, aludjunk egy kicsit. Hétvégén pedig apa is felkelhet hozzá, hiszen egy kipihent tündibündi feleséggel ő is jobban jár.

 

Padlón az önbizalmunk.

Zömében sajnos nem értékelik eléggé az otthoni házimunkát és a gyerekkel való egész napos törődést. Pedig sokszor nehéz és megterhelő feladat. Pozitív visszajelzés hiányában, talán azt is gondolhatnánk, hogy nem csináljuk jól, vagy többet kellene. Próbáljuk magunkat értékelni, megveregetni a saját hátunkat minden nap! Esetleg össze is írhatjuk, hogy mennyi mindent sikerült sikeresen elvégeznünk a nap folyamán.

Bizony vannak szuperanyák, szupergyerekek, akiknek a „nyomába sem érünk”! Ők valahogy mindig túllicitálnak mindenkit, és ettől érzik magukat többnek másoknál. Ha lehet, velük zárjuk rövidre a beszélgetéseket.

Kéretlen jó tanácsok, amiket családtagoktól, ismerősöktől kapunk gyerekünkkel kapcsolatban, szintén rosszul eshetnek nekünk. 

Gyűjtsünk magunk köré olyan embereket, akik tényleg pozitív hatással vannak ránk, elfogadnak minket, és ha kérjük, segítenek. Biztosan nem vagyunk tökéletesek, sok hibát vétünk, de higgyük el, hogy gyermekünknek mégis mi vagyunk a legcsodálatosabbak!

 

Megjön a havi bajunk.

Komolyan, lehet, hogy öregszem, mert nem emlékszem, hogy régen ez ennyire megviselt volna. Ha közeledik a menszeszem, igazi házisárkány tud belőlem válni. Mivel viszont tudom, hogy mitől vagyok ingerültebb, valahogy ez a tudat segít is elfogadni, és túllendülni rajta.

 

Párkapcsolati mélypont.

Ha nincs összhang a szülők között, azt könnyen a gyerekek sínylik meg. A gyerekvállalás a legtöbb párkapcsolatot megviseli. Kevesebb az idő egymásra, kimerültek vagyunk. Mégis kell, hogy fordítsunk minden nap egy kis időt arra, hogy meghallgassuk egymást! Ilyenkor teljes figyelmünkkel forduljunk egymás felé, és ne szakítsuk félbe a másikat! Lehet, hogy csak negyed óra, de jól esik, ha odafigyelnek ránk, és megoszthatjuk gondjainkat, érzéseinket egymással.

 

Hiányzik a társaság.

Természetes, hogy időnként vágyunk a felnőtt társaságra is. Lehetnek olyan időszakok, amikor valamiért nem jönnek össze a találkozók (téli betegségek, távolság stb.), vagy egyszerűen mi hanyagoljuk el egy kicsit a kapcsolatainkat. Néha jó kiönteni valakinek a lelkünket, vagy csak csinálni egy csajos mozizós napot. Mert jól esik. Más anyukákkal biztosan könnyebb most ismerkedni, összejárni, de érdemes a régi kapcsolatokat is ápolni!

 

Mint mindenben, a gyereknevelésben is vannak nehezebb időszakok. 

Fel a fejjel, egy biztos, minden mélypont elmúlik egyszer!  

 

Tartalomhoz tartozó címkék: anyaság gyereknevelés